Tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Latin neve: Pulmonaria officinalis
A drog latin neve: Pulmonariae folium
Német neve: Lungenkraut
Angol neve: Lungwort

“Légzőszervi megbetegedések elleni gyógynövény”

Felhasználható részei:
A drogot a kifejlett ép, tőlevelek szolgáltatják, maximum 3 cm-es nyéllel gyűjtve.
A növény hatóanyagai:
Nyálkát, kovasavat, szaponint, cseranyagot, allantoint, ásványi sókat tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Nyálkatartalma révén bizonyítottan segít légzőszervi megbetegedések ellen. A népi gyógyászat bélnyálkahártya-gyulladás esetén is alkalmazza. Forrázatát nyálkaoldó és köptető hatása miatt fogyasztják, külsőleg pedig fagyott testrészek borogatására használják.
Fogyasztási javallat: Forrázatát 1 evőkanállal 1 csésze vízhez készítik.
Figyelmeztetés: Különösebb veszélyforrása a növénynek és az abból készült teának nincsen.
Előfordulási helyek: Európa nyirkosabb erdeiben, bükkösökben, gyertyánosokban gyakori.
Száradási arány: 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: A növény virágjai kezdetben pirosak, majd kék színűre változnak.
Virágzása: Március végén Áprilisban
Népies nevei: Darázsvirág, dongóvirág, emberképfű, méhvirág, szopókavirág, stb.

Az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis) az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó Pulmonaria nemzetség 4 Magyarországon is előforduló fajának egyike, melyet gyógynövényként alkalmaz a népi gyógyászat. Nevezik pettyegetett tüdőfűnek, illetve dongófűnek is.
Élőhelye: Üde, főként gyertyán- és bükkelegyes erdők. Európaszerte elterjedt. Magyarországon a domb- és hegyvidékeken gyakori, nem védett.
Jellemzői: 15-34 cm magas, gyöktörzses évelő. A szárlevelek szórt állásúak, ülők. A virágzás után kifejlődő nyári tőlevelek hosszú nyelűek, fehér foltosak, gyakran áttelelők. (A fehér foltok a Pulmonaria officinalis subsp. obscura alfaj esetében hiányoznak.) Virága bimbóként piros, kinyílva bíboros, majd fokozatosan megkékül (a színt a sejtnedv savassága befolyásolja). Március-május között virágzik. Termése makkocska.
Geofiton, azaz az erdő lombfakadása előtt virágzik, majd a gyors termésérlelés után már csak a vegetatív szervei látszanak a felszínen.
Felhasználása: Gyógynövény. Drogja a levél, ritkán a virágzó, föld feletti rész.
Hatóanyagai: 10-15% ásványi anyag, kovasav, allantoin, nyálkaanyagok, flavonidok (kempferol, kvercetin), a flavonidok glikozidjai. Köptető, köhögéscsillapító hatású. Régen TBC ellen használták. A cialisfrance24.com homeopátiás szerek és teakeverékek alkotórészeként légcsőhurut és tüdőasztma ellen használják

Lándzsás Útifű (Plantago lanceolata)

Latin neve: Plantago lanceolata
A drog latin neve: Plantaginis folium
Német neve: Spitzwegerich
Angol neve: Ribwort Plantain

“Köhögésnél, asztmánál kiváló enyhítő”

Felhasználható részei: A drogot a növény kifejlett, ép levele adja, csak ezt hasznosítják gyógyászati célra
A növény hatóanyagai: Invert emulzin, káliumsók, aukubin glikozida, polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket tartalmaz.
A növény hatásai, felhasználása: Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Használják gyomorégés és légúti hurut ellen is. A száj-, toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.  Az útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, ezért például összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén
Fogyasztási javallat: Forrázatát 1 kiskanál drogot 1/4 liter vízhez készítik.
Figyelmeztetés: Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleges alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!
Előfordulási helyek és növény részletes leírása:
Ritkás mezőkön, síkságon, de nálunk a hegyvidéken is megterem. 20–40 cm magas lágy szárú, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs jellemzi, rövid, barázdált, rostos szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 hosszanti, ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró, 1–3 cm hosszú, kb. 4 mm széles, fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, sorrendben alulról felfelé nyílnak ki.
Száradási arány: 5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru. Levelét a virágzás kezdetéig gyűjtjük, és 30-50 °C-on gyorsan szárítjuk.
Érdekesség:
A Plantago szirup kellemes ízű, gyerekeknek is ajánlott. Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában. Ha útifűlevelet kis darabokra tépkedve a sebre tesszük, hamarabb gyógyul!
Virágzása:
Májustól-októberig
Népies http://www.viagrapascherfr.com nevei:
hosszú-keskeny-széles útifű, forrásfű, farkasnyelv, szerelemlapu,  kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu.

A lándzsás útifű vagy keskeny levelű útifű (Plantago lanceolata) az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú növényfaj. Rétek, legelők, útszegélyek, taposott gyomtársulások világszerte elterjedt jellegzetes évelő, tőrózsás növénye. Pollendiagramokban a mezőgazdaság jelzője lehet.

Gyógyhatása: A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid, de tartalmaz még polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket.
Közeli rokona a nagy útifűnek (Plantago major), valamint a réti útifűnek (Plantago media). A gyógyszeripar és a népgyógyászat mindhárom faj leveleit felhasználja. A lándzsás útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő, és sebgyógyító, ezért összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák. A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt néha hashajtó szerként is használatos. Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta. Az útifű friss levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet, elősegíti a véralvadást.

Felhasználása
Útifű tea: Csészénként 1 púpozott kanálnyi útifüvet leforrázunk, fél perc múlva leszűrjük. A naponta frissen elkészített teából 2 csészényit kortyolgatunk el. Vese- vagy epekőképződés esetén a teához napi 8 g magot kell a teával együtt bevenni.
Útifű tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják.
Friss levélpép: fog-, fej-, fülfájás esetén, nyílt sebek, csípések, kígyómarás kezelésére használják.
Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.
Borogatás és gargarizálásra: Csészénként 2 tk. szárított lándzsás útifüvet leöntünk hideg vízzel, gyakori kevergetés mellett 1 órán át állni hagyjuk. Alkalmazható a száj és toroknyálkahártya, illetve a bőr gyulladásainak kezelésére.
Ellenjavallat: Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleg történő alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!

Medvehagyma (Allium ursinum)

Latin neve: Allium Ursinum
A drog latin neve: Allii ursini herba, bulbus
Német neve: Bärlauch
Angol neve:Ramsons

“Jó étvágyfokozó, vértisztító”

Felhasználható részei: A medvehagyma fiatal leveleit és hagymáját használják gyógyászati célokra. A tavaszi hónapokban gyűjtik. Hagymáját a vöröshagymához hasonlatosan tárolják.
A növény hatóanyagai:
Fő hatóanyaga – hasonlóan a fokhagymáéhoz – a kéntartalmú alliin, A friss növény illóolaj-tartalma 0,007%. Tartalmaz még flavonoid-glikozidokat, C-vitamint és kimutatták nyomokban a prosztaglandin A, B és F jelenlétét. Termése 18,8% zsírolajat és 21,4% fehérjét tartalmaz. A növény szerves kénvegyületeket (alkilcisztein-szulfoxidokat) tartalmaz.
A növény hatásai, felhasználása:
Fokozza az étvágyat és az emésztőrendszer működését. Vérnyomáscsökkentő és vérzsír csökkentő hatása ismert, C-vitamin tartalmának köszönhetően pedig javítja a szervezet ellenálló-képességét. A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza. Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették az alkalmazott hagymaadagok, a kéntartalmú tioszulfinátok, ajoének és ditiinek mennyiségétől függően a koleszterin szintézis befolyásolása révén. Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.
Fogyasztási javallat:
Tea: Egy evőkanálnyi apróra vágott medvehagymalevelet kell leforrázni.
Lé: A növény levelét préseljük ki, majd adjuk kefirhez, joghurthoz.
Pesto: Vágjunk össze 8-10 darab medvehagyma-levelet, olívaolajjal, kevés sóval és esetleg reszelt parmezánnal, keverjük ki. Jól zárható üvegbe tegyük, hűtőszekrényben tároljuk! Tésztákhoz, rizshez, burgonyához kiváló!
Fűszerként: a friss medvehagyma-leveleket apróra vágjuk, mint a metélőhagymát vagy a petrezselymet, és kenyérre, levesbe, salátára, húsételre szórjuk. Levelei szárítva bár némileg veszítenek hatásosságukból, szintén igen gyakran alkalmazott fűszer-gyógynövény.
Medvehagyma-eszencia: az apróra vágott leveleket vagy hagymafejeket lazán üvegbe töltjük, 38-40%-os gabonapálinkával vagy egyéb házilag főzött pálinká­val felöntjük és 14 napig melegen (a napon vagy kályha közelében) tartjuk.
Medvehagyma-bor: az apróra vágott levelekből egy maréknyit, kb. 1/4 liter fehérborban rövid ideig felforralunk. ízlés szerint mézzel vagy sziruppal édesítjük és napköz­ben apránként kortyolunk az így nyert borpárlatból.
Figyelmeztetés:
A fogyasztásával kapcsolatosan ismert mellékhatás nincs.
A gyakorlatlan növénygyűjtők azonban könnyen összetéveszthetik a medvehagyma fiatal leveleit két, igen súlyos, esetenként halálos mérgezést okozó növény, a májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis) és az őszi kikerics (Colchicum autumnale) példányaival. A növények viszonylag könnyen elkülöníthetők egymástól: A medvehagyma 20-25 cm-nél nem nő magasabbra, és egyedül e növénynek van fokhagyma szaga, ha a levelet ujjaink között összedörzsöljük, vagy a cipőnkkel megtapossuk. A másik kettő szagtalan. A medvehagyma levelei ívesen visszahajlók, 3-4 cm szélesek. A gyöngyvirág levele is visszahajlik, de sokkal szélesebb (6-10 cm) szára merev, kemény. A medvehagyma egy időben virágzik a gyöngyvirággal. Míg a medvehagyma virágzata a szár csúcsán fejlődik és kis, fehér, csillag alakú virágokból áll, szintén foghagyma szagú. A gyöngyvirág virágai a virágszár mentén egymás fölött nyílnak, harang alakúak és bódító mézédes illatúak. A kikerics lombozata felálló, fényes. A kikericsen tavasszal soha nincs virág! Az egymáshoz talán jobban hasonlító medvehagyma és őszi kikerics között alapvető különbség az élőhely: míg a medvehagyma erdőkben, fák alatt él, a kikericcsel kizárólag füves réteken, napos mezőkön találkozhatunk.
Amennyiben nem tudjuk a növényt kétséget kizáróan azonosítani, inkább ne gyűjtsük be, hanem megbízható forrásból vásároljuk meg. Ha mégis a mérgező növények valamelyikét szedtük le, sürgősen mossunk kezet.

Előfordulási helyek és növény részletes leírása:
Árnyékot kedvelő, termékeny mulltalajt jelző növény. Üde talajú bükkösök, gyertyános tölgyesek jellemző típusalkotó növénye. Főként a Dunántúli-középhegységben és a Dunántúlon tömeges állományokban található. Évelő növény, hosszúkás, tojásdad alakú (4-6 cm hosszú, 1-2 cm széles) hagymájával telel át. A hagyma buroklevelei fehérek. Egy tövön belül számos kisebb-nagyobb hagyma szorosan egymás mellett helyezkedik el. Növényenként többnyire két, hosszú nyelű 5-20 cm hosszú, az elliptikustól a széles lándzsásig változó alakú 2-5 cm széles tőlevél fejlődik ki, amelyek kopaszok, fényes felületűek. Szára termőhelytől függően 10-40 cm magas. Ernyős virágzatában a zöldes vagy sárgásfehér virágok április-májusban nyílnak. Termése toktermés, sok 3-5 mm átmérőjű fekete maggal. A mag nehezen csírázik, több évig elfekszik.
Száradási arány:
5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség:
Nyugat-Európában olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtés veszélyeztetni kezdte állományát, ezért védetté nyilvánították. Hazánkban is igyekeznek védeni, – a védett területeken gyűjtését nem engedélyezik -, de még nem védett.
Virágzása:
Március vége – Május eleje
Népies nevei:
Kígyóhagyma, poroszhagyma, sajamás, salamás, sarima, sási-hagyma.

A medvehagyma (Allium ursinum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának, spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, a hagymafélék (Alliaceae) családjába tartozó faj.

Jellemzése: Fehér, megnyúlt buzogány alakú (45 mm hosszúra és 5 mm vastagra hízó) hagymájából rendesen két nagy, tojásdad, hosszú nyelű, a végén kihegyesedő, 15–25 cm magasra emelkedő tőlevelet hoz. A külső levél hüvelye hártyás. Levéllemeze átlag 15 cm hosszú és 4 cm széles, és sötétebb zöld fonákukat fordítják a nap felé. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi. A kinyílt virágok hófehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Három rekeszű toktermése van.

Életmódja, élőhelye: Évelő növény. A nedves, árnyas erdőkben érzi jól magát. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, és a nyár közepére elszáradnak. Április-májusban virágzik. Hazánkban főleg a gyertyános, tölgyes vagy bükkös erdők aljnövényzetében nő tömegesen. Március elejétől már látható hajtásai vannak. Tömeges tenyészhelye a Mecsek, ahol legkorábban Orfű környékén, illetve a Misina déli lejtőin jelenik meg.

Gyűjtése: Leveleit tavasszal, a virágzás előtt szedik, és frissen használják fel, mert szárítva gyógyhatásuk gyengül. Hagymáját a fokhagymáéval azonos módon hasznosítják.

Felhasználása: Nagyon sokféle bántalomra használható. Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórva vagy salátákhoz keverve. Leveseket, burgonyás ételeket fűszerezhetünk vele, vagy főzhetünk belőle medvehagyma-krémlevest (egy krumpli, hagyma, fokhagyma és tejszín hozzáadásával), illetve a hűtőszekrényben tárolható pestóként (olajjal, parmezán sajttal, sóval és magokkal összeturmixolva), ami rizses és tésztaételek szószaként is finom. További felhasználási lehetőség, ha a spenóthoz hasonlóan készítjük el főzelékként. Rántás nem kell hozzá: enyhén párolva, majd összeturmixolva finom étel.

Gyógyhatása: Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését, tisztítja a vért.

Tartósítása: Frissen a leghatékonyabb és legfinomabb. Eltartható aprítva sóval összekeverve, olajban, valamint a legegyszerűbb ha lezárt nylon zacskóban lefagyasztjuk. Célszerű kis zacskókban lefagyasztani és úgy eltenni, hisz akkor nem kell felengedni mindet. A fagyasztás után a felengedett medvehagyma rostjai szétesnek és sötétedik, valamint némi levet ereszt, azonban még mindig a fagyasztás őrzi meg hatóanyagának nagy többségét.

FIGYELEM!!: Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel együtt fogyasztása nem javasolt, mert a vérzés kockázatát fokozza. Ugyanezért nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és rendszeres fogyasztása a nem szteroid véralvadásgátlót, gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára csak orvosi felügyelettel engedhető meg.
Általában a hagymafélék idegrendszerre gyakorolt nyugtató hatása kiemelkedő. Női problémák, illetve nőknél változó kori panaszok esetén segít. A hagymafélék a védikus tanítások szerint radszasztikus ételek, azaz a vágyat, szenvedélyt erősítik, illetve az érzelemtestre hatnak.

Masztix fa (Pistatia lentiscus)

Latin neve: Pistatia lentiscus
A drog latin neve: Pistatia resinae
Német neve: Mastix baum
Angol neve: Mastic tree

“Gyomorbántalmakat enyhíti, fogakat fehéríti.”

Felhasználható részei:
A drogot elsősorban a ágakon és a kérgen kiválasztódó gyanta szolgáltatja. Ez a gyanta két féle lehet, magától termelődő és a fa mesterséges módon való megkarcolásával kinyert gyanta. Levelét, kérgét, gyökerét, termését  gyógyolajok készítésére használják. Termése-magja édesen, fűszeresen-csípős ízű, pisztáciához hasonló, kedvelt keleti csemege. A gyantát többféleképpen dolgozzák fel, az igényeknek és minőségnek megfelelően. Az ágakon megjelenő és megkeményedő gyanta, átlátszó zöldes-sárgás színű értékesebb fajta, míg a kevésbé értékesek, a leeső és az agyaggal felszórt fa alatt megkeményedő és sötétebb, zavaros színű gyanta cseppek.
A növény hatóanyagai:
Gyantasavat, illóolajokat és keserűanyagot tartalmaz, illata bazsalikomos.
A növény hatásai, felhasználása:
Elsődleges bizonyított (az EU-ban is elismert) hatása, hogy csökkenti a bélrendszerben előforduló Helibacter Pylori baktérium számát, ezzel bizonyos gyomorbajok megszüntethetők vele, ezen hatása már az ókorban is ismert volt. Gyomorerősítő, emésztést serkentő, enyhe vizelethajtó hatású növény. Kozmetikai célokra is használják (botox jellegű hatása miatt keresett alapanyag), sebkezelés esetén kötszerekhez használták vérzéscsökkentő hatása miatt. Újabban koleszterin csökkentő hatást tulajdonítanak neki, így csökkentheti a magas vérnyomás és szívroham kockázati tényezőit. Fogfehérítésre szintén gyakran használják, a fából készült fogpiszkálót már az ókori Rómában is használták. Magjából nyert Masztix olaj hatásos anti-bakteriális szer, használják főzéshez is. A kellemetlen leheletet is csökkenti.
Fogyasztási javallat:

Leggyakrabban a porított gyantát keverik ételekbe, süteményekbe. Gyakran használják nyersen rágó gyanánt, de modern rágókat is ízesítenek vele. A nyers gyantát folyamatosan kell először szopogatni, majd ez egy idő után gumiszerűvé, rághatóvá válik. Készítenek belőle szeszes italt is (mastikhi). Fogpaszták és egyéb kozmetikumok fő alapanyaga-komponense.
Figyelmeztetés:
A gyantának és a fa alapanyagainak ismert mellékhatása nincs.

Előfordulási helyek és növény részletes leírása:
Chios szigetén és a Földközi-tenger észak keleti partvidékén termesztett örökzöld bokor vagy 2-3 méter magasra megnövő kisméretű fa. A növényt közel 3000 éve termesztik, a Bibliában is megjelenik mint Dávid és Góliát harcának helyszínének neve (Elah völgy), amely a Masztix bozótosról kaphatta nevét. A hímnemű növény virágjai pirosas színűek, míg a nőneműek zöldesek. A hímnemű egyedek szolgáltatják a legjobb minőségű gyantát. A fa igen lassan nő, gyakran előfordulnak a több mint 100 éves fák is.
Száradási arány: 1 fáról 1 évben kb. 5-10 kg. gyanta nyerhető.
Érdekesség: Lombját a görög lányok a szűzies tisztaság szimbólumaként használták. Színészek a bajusz-szakáll felragasztására még a mai napig is használják.
Virágzása: Május-Július
Népies nevei: Örökzöld pisztácia, Chios könnyei, Arabic Gum, Yemen Gum,

Powered by WordPress | Harmony Theme