Angelikagyökér (Angelica archangelica)

Latin neve: Angelica archangelica
A drog latin neve:

Angelicae radix et rhizoma
Német neve:
Engelwurz
Angol neve:
Garden Angelica

“Az angyalgyökér jó gyomorerősítő és étvágyjavító gyógynövény”

Felhasználható részei:
A drogot az első év őszén vagy második életév tavaszán ásott gyökérzete szolgáltatja. A gyökereket néha hajfonatszerűen összecsavarva szárítják, a gyökértörzset felhasogatva. Használják még – nálunk ritkábban – leveleit és termését is.
A növény hatóanyagai:
1 % illóolaj, almasav, valeriánsav, 0,5 % angelikasav, fellandrén és pinén tartalmú illóolajat, angelikasavat, angelicint, gyantát, cseranyagot, keserűanyagot, aromás savakat, pektint, cukrokat tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Forrázatát étvágyserkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító, vizelethajtó, nyálkaoldó és idegnyugtató hatása miatt fogyasztják. Leveleiből a skandináv országokban salátát készítenek. Terméseit a likőripar és kozmetika ipar hasznosítja.
Fogyasztási javallat:
A gyökérdrog forrázatát 2 kávéskanál drogot 1/2 liter vízhez fogyasztják néhányszor fellobbantva.
Figyelmeztetés:
Újabb kutatások szerint a növény földfeletti hajtásaiban lévő furokumarinok fototoxikus hatásúak. Aki hosszabb időn keresztül angyalgyökérből készített teát fogyaszt, annak óvatosan kell bánnia a napozással és a szoláriummal, mivel a hatóanyag fényérzékenységet okoz. Gyomor és nyombélfekélyben szenvedő betegek nem használhatják belsőleg az orvosi angyalgyökér gyökeréből előállított készítményeket. Az angyalfű az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, amelyek között van néhány olyan mérgező növény, amellyel könnyen összetéveszthető.

Előfordulási helyek:
Nálunk főleg termesztik, havasi, alhavasi patakok medrében, sziklás, nyirkos helyeken terem.
Száradási arány:
4 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, gyökérzet esetén.
Érdekesség: Illóolaját az illatszer- és a szeszipar (likőrgyártás) is alkalmazza, gyomorkeserű italok fontos alkotórésze.
Virágzása: Június Augusztusban
Népies nevei: Angyalgyökér, angyélika, angyalfű, arkangyalfű

Az angyalfű “kívülállónak” számít a gyomor- és bélpanaszoknál használatos gyógynövények között, azonban, aki ismeri, tudja, hogy étvágytalanságnál, “gyomorgyengeségnél”, felfúvódásnál és telítettségérzésnél hatékony. Mézben eltéve az angelikát elsősorban az idősebb emberek értékelik erősítőszerként is, ezenkívül még másnaposságnál, tehát túlzott alkoholfogyasztás után is ajánlják a gyökér rágását. A tudomány ezt a gyógynövényt az amara aromatica-félékhez sorolja, a keserű-aromás drogokhoz, és mint minden gyógynövényt, amely illóolajat és keserűanyagokat tartalmaz, kipróbált gyomorgyógyszernek tekinti, amely a bélben is hatékony. Ezért ajánlják az angyalgyökér alkalmazását telítettségérzésnél, felfúvódásnál, valamint enyhe görcsös gyomor- és bélpanaszoknál, amit például az elégtelen gyomornedvképződés okoz. A botanikusok ezt a gyógynövényt Angelica archangelica L.-nek nevezik, és az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába sorolják. Az angyalfű északi növény; Skandináviában, Grönlandon és Izlandon él. Nedves réteken nő. A görögök és a rómaiak biztosan nem ismerték. Az angelika igen pompás növény, a 2 m-es magasságot is elérheti. A barázdált szár üreges, a növény felső részén néha bíborvörös színű. A levelek alapja nagy, hasas hüvelyszerű, a levelek két-háromszor szárnyaltak. Felfelé egyre kisebbek és kevésbé hasogatottak. A felső részén a növény elágazik; az ágvégeken állnak az ernyős virágzatok, 20-40 sugarú kettős ernyők, amelyeknek tüskés gallérkalevelei vannak. A zöldesfehér virágok mézillatúak. A gyógyszerként felhasznált angyalgyökér majdnem kizárólag termesztésből származik. Nagy az igény rá, mert a teán kívül az angyalgyökér nagyon fontos szerepet játszik a likőrgyártásban is. Sok emésztést elősegítő szeszes ital tartalmaz angyalgyökérből nyert illóolajat. Fontos: Az angyalfű az ernyősvirágzatúak családjába tartozik, amelyek között nagyon sok a mérgező növény, amelyekkel ezt a gyógynövényt össze lehet téveszteni. Ezért angyalfüvet semmi esetre se szedjünk magunk! Ritka gyógynövény, állományát a gyökerek begyűjtése bűnösen megtizedelte. Figyelem! Ha valaki az angyalgyökeret hosszabb időn keresztül teaként fogyasztani szeretné, le kell mondania ez alatt az idő alatt a napozásról és szolariumról, mert a hatóanyag fényérzékenységet okoz.

Leírás és előfordulás: Nagy termetű, kétéves vagy évelő növény, magassága eléri a 2,5 métert. A gyöktörzsek 8-12 cm hosszúak, 5-8 cm átmérőjűek. A megvastagodott gyöktörzsekből 20-40 cm hosszú, hosszanti irányban ráncolt, körülbelül 1 cm vastag gyökerek erednek. Illatuk kellemesen fűszeres. A növény az első évben tőlevélrózsát fejleszt, majd a második évben jelennek meg hengeres szárai, melyek erőteljesen fejlődnek, kopaszok, alsóbb részükön vörösesek, felül sötétzöldek vagy kékes hamvasak, belül üregesek. Levelei nagyok, többszörösen összetettek, a levélalapjuk hólyagszerűen felfújt. Az ernyős virágzat a fajra jellemzően szabályos gömb alakú, átmérője pedig elérheti a 20 cm-t. Az ernyőt alkotó ernyőcskék szintén gömb alakúak. A július-augusztusban nyíló virágai zöldek. Kaszattermései 6-10 cm hosszúak, összenyomottak, elliptikusak.
Hazája Grönland és Izland, de vadon Szibériában, valamint Észak- és Közép-Európában is megtalálható. Elterjedésének déli határa a Kárpátok vonulata, ahol hegyi patakok mentén, sziklás helyeken, körülbelül 700-1700 méter tengerszint feletti magasságban él. Északi szomszédainknál a Nagy-Fátrában és a Magas-Tátrában találkozhatunk természetes állományaival. Erdélyben előfordulása szórványos (Hargita megye egyes vidékein, Máramarosi- havasokban), ezért ott szigorú védelem alá került. Nálunk vadon csak a termesztésből kivadult egyedekkel találkozhatunk.
Termesztésével az ország több pontján is foglalkoznak, a vetésterület nagyságát a piaci igények határozzák meg. A növény minden része kellemesen aromás, éppen ezért nemcsak zöldségként, hanem fűszernövényként is ismerik és hasznosítják. A gyökérből, szárból és levelekből előállított illóolaj fontos alkotórésze a különféle alkoholos italoknak (Benediktiner, Chartreuse stb.). A gyökérdrogok ugyancsak gyakori alkotórészei a gyomorkeserű-eszenciáknak és fűszerkeverék-kivonatoknak.

Felhasznált részek:
A gyöktörzs a gyökerekkel (Angelicae rhizoma et radix) és az illóolaj (Aetheroleum angelicae radix). Ritkábban használják a levelet (Angelicae folium) és a terméseket (Angelicae fructus) is. Illóoalajat a termésekből is állítanak elő (Aetheroleum angelicae fructus).

Hatóanyagok:
Gyökerében 0,3-1,2% illóolaj (alfa- és béta-pinén, alfa- és béta-fellandrén fő komponensekkel) furanokumarinok, kumarinok és cserzőanyagok. A levelek 0,2-0,4%, a termések 0,6-1,5% illóolajat tartalmaznak.

Hatások:
a gyökérdrogok étvágyjavító (aperitív), gyomornedv és hasnyálmirigy elválasztást fokozó, görcsoldó (antispasmodicus), szélhajtó (karminatív) és antibakteriális hatásúak.

Alkalmazások:
Népi gyógyászatunkban az orvosi angyalgyökeret nemigen használták, mivel a növény hazánkban vadon nem fordul elő, és termesztésével is csupán néhány évtizede foglalkoznak. Nálunk és több más európai országban inkább a vadon előforduló erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris L.) használatára találhatók adatok: leveleiből az állatok emésztésének elősegítésére készítenek főzetet.
A fitoterápiában elsősorban gyomor- és bélrendszeri panaszok (például gyomor- és bélgörcsök, savszegény gyomornedv okozta panaszok) elleni teakeverékek és tinktúrák, valamint epehajtó (kolagóg) és tonizáló hatású készítmények alkotórészeiként használják a gyökeres gyöktörzseket; a likőriparban is gyomorerősítők alkotórészeként kerül felhasználásra.

Ajánlott napi adagok:
4-6 gramm gyökeres gyöktörzs, 1,5-3 gramm folyékony kivonat (1:1), 1,5 gramm tinktúra, ill ezekkel egyenértékű egyéb készítmény, vagy 10-20 csepp gyökeres gyöktörzsekből előállított illóolaj.

Figyelmeztetések:
A drogokban elsősorban a termésdrogokban lévő furanokumarinok photodermatosist (fény hatására kialakuló bőrgyulladást) idézhetnek elő. A várandósság és a szoptatás ideje alatt Élelmiszerként, fűszerként csak kis mennyiségben fogyasztható.

Étvágytalanság elleni teakeverékek

Az alábbiakban felsorolt gyógyteareceptek az idevágó szakirodalom egy részében leírt társításokat tartalmazzák, a vények a Román, Magyar, Cseh, Lengyel Német, Fo-No-ból (Formula Normales – Vényminta gyűjtemény), a IX. és X. Román gyógyszerkönyv, és az Osztrák, Svájci, Német gyógyszerkönyvek által leírt keverékeket tartalmaznak. Az alábbi gyógytea keverékeket nem állítjuk össze és nem is forgalmazzuk. Oldalainkon csak tájékoztató jelleggel tüntetjük fel a teakeverékeket

1.
Angyalgyökér3 rész
Benedekfű5 rész
Borsmenta3 rész
Cickafarkfű5 rész
Diólevél5 rész
Ezerjófű5 rész
Fodormenta5 rész
Ürömfű5 rész
Kálmosgyökér5 rész
Katánggyökér5 rész
Köménymag2 rész
Pemetefű5 rész
Vidraeleckelevél2 rész
Tárnicsgyökér5 rész
Bengekéreg5 rész
Készítési módja: 1 evőkanál keveréket 1 csésze vízben 2 percig főzni.

Orbáncfű (Hypericum perforatum)

Latin neve:
Hypericum perforatum
A drog latin neve:
Hyperice herba
Német neve:
Johanniskraut
Angol neve:
St. John’s wort

Felhasználható részei:
A drogot a virágzó föld feletti hajtások felső, 30-35 cm-es szakasza szolgáltatja.
A növény hatóanyagai:
Cseranyagot, illóolajat, hiprozid glikozidot, hipericin színanyagot, nikotinsavat, kolint, flobafént, cukrot stb. tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Gyomor és nyombélfekély, emésztési zavarok, epehólyag bántalmak és idegbántalmak kezelésére használják. Külsőleg sebek gyógyítására ősidők óta alkalmazzák oly módon, hogy a drogot olajban áztatják néhány óráig majd az olajat kenik fel.
Fogyasztási javallat:
Főzetét 1kiskanál drogot 1/4 Liter vízhez adva, 3 percig főzve készítjük.
Figyelmeztetés:
Mivel fényérzékenységet okozhat (bőviszketegség, ödéma), a drogot használó személyeknek tartózkodniuk kell az erős napsugárzástól.

Előfordulási helyek:
Száraz bokros helyeken, kaszálókon, napos domboldalakon, erdővágásokban gyakran előfordul.
Száradási arány:
5 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Egyéb:
Virágzása:

Júniustól Szeptemberig
Népies nevei:
Csengőfű, csengő linka, csengővirág, vérfű, orbáncvirág, stb.

Kukoricabajusz (Zea mays)

Latin neve: Zea mays
A drog latin neve: Maydis stigmata
Német neve: Mais
Angol neve: Corn Silk

“A vese gyógynövénye”

Felhasználható részei:
A drogot termésérés előtt gyűjtött kukoricabajusz szolgáltatja, amelyet a levélmaradványoktól, esetleges penészes részektől megtisztítva szárítanak.
A növény hatóanyagai:
Szaponint, cseranyagot, gyantát, színanyagot, karvakrol tartalmú illóolajat, zsírosolajat, pentozánt, keserűanyagot, alkaloidát, kálisót stb. tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Vesekő és húgyhólyaghomok esetén nagy mennyiségben vizelethajtóként fogyasztják. Ugyancsak diuretikus hatása miatt számos cukorbaj elleni és testsúly csökkentő teakeverék alkotóeleme.
Fogyasztási javallat: Főzetét 4-5 evőkanálnyi drogot 1 liter vízhez adagolva készítjük.
Figyelmeztetés:
Különösebb veszélyforrása a növénynek és az abból készült teának nincsen. Szedése során a borítólevélből kiálló, penészes, romlott részeket haladéktalanul távolítsuk el!

Előfordulási helyek:
Amerikából származó, széles körben termesztett, élelmiszer ipari és takarmánynövény.
Száradási arány: 3 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: A kukoricamagból kinyert keményítőt hintőporok és púderek, tabletták előállítása során úgynevezett gyógyszer-technológiai segédanyagként is hasznosítják. A csírájából előállított olaj étkezési célokra alkalmas.
Virágzása: Június második felétől, Július közepéig
Népies nevei:

Powered by WordPress | Harmony Theme