Napraforgó (Helianthus annuus)

Latin neve: Helianthus annuus
A drog latin neve: Helianthi flos
Német neve: Sonnenblume
Angol neve: Sunflower

“A napraforgó a napra fordul, hogy magába szívja az éltető nap erejét”

Felhasználható részei:
A drogot az élénksárga színű karimavirágok, valamint az érett magvaiból sajtolt olaja (Oleum Helianthi) szolgáltatja amely hivatalos a Gyógyszerkönyvben.
A növény hatóanyagai:
A virágok lutein festéket, karotonoidokat, flavon glikozidát, kolint, olaja pedig linolsavat, oxisavakat, telített zsírsavakat és azok észtereit, karotinoidot, lecitint tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása: A virágdrog forrázata idegcsillapító, lázcsillapító hatású illetve magas vérnyomás kezelésére használják. Sárga színű élelmiszerfestékek alapanyaga. Olaja elsősorban étolajként kerül a kereskedelembe. A gyógyászatban, kenőcsalapanyagként, emulziók komponenseként hasznosítják. Magjának olaját étkezési célokra és gyógyszeres kenőcsök készítésére használják. A többszörösen telítetlen zsírsavakkal megelőzhetjük a szív- és érrendszeri betegségeket, és csökkenthetjük a koleszterinszintet. A népi gyógyászatban nehezen gyógyuló sebek és száraz, pikkelyesen hámló bőr kezelésére használták. A homeopátiás készítményekben görcsoldásra és láz csillapítására alkalmazzák.
Fogyasztási javallat: Forrázatát 1 kiskanál drogot 1/4 liter vízhez készítik.
Figyelmeztetés: Különösebb veszélyforrása viagra en suisse a növénynek és az abból készült teának nincsen.
Előfordulási helyek: Nagyban termesztett étolajipari növény.
Száradási arány: 7 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: A napraforgó virága olyan népszerű lett Európában, hogy Van Gogh is előszeretettel használta csodálatos képeinek megalkotásánál. A napraforgó-csíra jó D- és B-vitaminforrás, és ásványi anyagokban – kálium, kalcium és vas – gazdag. Sárga színanyagot állítanak elő belőle.
Virágzása: Júliustól Októberig
Népies nevei: Kenyérvirág, napvirág, tányérrózsa, szotyola, csibagó, karakac

Nadragulya (Atropa Belladonna)

Latin neve: Atropa belladonna
A drog latin neve: Belladonnae floium et radix
Német neve: Schwarze Tollkirsche
Angol neve: Deadly Nightshade

“Hatóanyagait a gyógyszeripar dolgozza fel”

Felhasználható részei:
A drogot a kifejlett virágzás kezdetétől termésérésig, napos időben 3-4-szer is fosztható levelei valamint a második, harmadik életévben ősszel gyűjtött, el nem fásodott gyökerei adják.
A növény hatóanyagai:
L hioszciamint (amely szárítás folyamán atropinná alakul), apoatropin, atropint, belladonint, nyomokban szkopolamint, piridint, kolint, aszparagint, fitoszterint, enzimet, cseranyagot, a gyökér keményítőt tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Mivel igen mérgező, felhasználása háziszerként tilos! Számos ipari és gyógyszertári készítmény alapanyaga, legfőképpen bél és gyomorbajok elleni és vegetatív idegrendszeri bajok ellen készült gyógyszerek alapanyaga.
Fogyasztási javallat: A növény MÉRGEZŐ, háziszerként való használata TILOS!
Figyelmeztetés: A növény MÉRGEZŐ, háziszerként való használata TILOS! Erősen mérgező hatású növény! Az édeskés ízű termések fogyasztása súlyos mérgezést okozhat. A nadragulya-kivonatot tartalmazó készítmények csak orvosi ellenőrzés mellett alkalmazhatók. Csak a gyógyszertárakban kapható szabványosított készítményeket használjuk!
Előfordulási helyek:
Lombhullató erdők (főleg bükk) szélén, erdővágásokban honos, gyógynövényként több változatát is termesztik.
Száradási arány:
4 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, gyökérzet esetén, 6 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru, levelek esetén.
Érdekesség: A belladonna nevet – jelentése: szép hölgy – a növény onnan kapta, hogy a középkorban a nők a növény termésének levét szemükbe csöppentették, hogy pupillájuk nagyobb legyen, a nagy fekete szemek ugyanis a kor ízlésének megfelelően vonzóbbá tették őket az erősebb nem számára. A nyári hónapokban a növény szárán egyszerre figyelhető meg a virág, a zöld és a már érett termés.
Virágzása: Júniustól Szeptemberig
Népies nevei: Álomhozó fű, bolondbingó, bolondfű, bölénymag, mérges cseresznye, ördögszőlő

Nadragulya
A maszlagos nadragulya vagy nadragulya (Atropa belladonna) hazánkban leginkább a bükkös vágásterületeken jelenik meg, cserje nagyságú, de lágyszárú évelő. A mérsékelt öv legmérgezőbb növénye.

Népies nevei: álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, mérges cseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, veszett fű, ördögfű.
A tropán-vázas alkaloidokat (atropint, L-hioszciamint és belladonint) legnagyobb mennyiségben a bogyó tartalmazza és ezért súlyosan mérgező. A levél virágzás idején, napos, nyári időben, a gyökér 2-3 éves korában, ősszel vagy tavasszal tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. Az összalkaloidok háromnegyedét az L-hioszciamin teszi ki, amely a szárítás során atropinná alakul, emellett kisebb mennyiségben belladonnin és nyomokban szkopolamin, apoatropin, kuszkohigrin, metilpirrolidin, tropin is előfordul benne. Atropintartalma miatt a növény kivonata pupillatágító hatású, ezért a középkorban – főleg az olasz – nők előszeretettel alkalmazták szépítőszerként. (Innen a belladonna név: az olasz bella donna jelentése szép asszony) A Magyar néprajzi lexikon szerint a “szépasszony” : a magyar népi hitvilág, hol jó, hol rosszindulatú, természetfeletti lénye, aki a boszorkány, ill. a tündér bizonyos vonásaival egyaránt rendelkezik. Eufemisztikus (szépítő) nevet visel. Magyarán a szépasszony füve – boszorkányfű-nek lehetne fordítani a szépasszony mint boszorkány nem csak Magyarországon, hanem európai kultúrkörben is elterjedt kifejezés volt. Nevét gyakran „nadrágujjas emberkének” ferdítik, és emiatt összekeverik rokonával, az ugyancsak a burgonyafélék közé tartozó mandragórával, aminek gyökere emberke alakú.

Elterjedése
A nadragulya Közép- és Dél-Európa területein honos.

Megjelenése
A nadragulya 50–100 centiméter magas, gazdagon elágazó szárú, évelő növény. Tojás alakú, ép szélű, nyélre futó levelei körülbelül 15 centiméter hosszúak. A virágok egyesével fejlődnek a levélhónaljakban, harang alakú, 2–3,5 centiméteres pártájuk kívül barnás ibolyaszínű, belül sárgászöld. A termés fényes fekete bogyó.

Életmódja
A maszlagos nadragulya nyirkos lomb- és elegyes erdők lakója. A virágzási ideje június-augusztus között van. Bogyói erősen mérgezők, gyermekeknél 3-4 darab elfogyasztása halálos lehet.

Homeopátiás felhasználása
A Belladonna növényből készített homeopátiás szer gyakran használatos lázcsillapító gyanánt. Hatásosnak hiszik olyan láz esetén, ami hirtelen szökik magasba és az orcák vagy a fülek vörösödésével jár, továbbá hallucinációk (lázálom), lüktető, éles fájdalmak, huzatra vagy a hidegre érzékeny fej esetén. Sokszor használják gyermekek középfül-gyulladásánál, torokgyulladásnál, skarlátnál.

Mezei Zsurló (Equisetum arvense)

Latin neve: Equisetum arvense
A drog latin neve: Equiseti herba
Német neve: Schachtelhalm
Angol neve: Common Horsetail

“A vértisztító kúrák fontos gyógynövénye”

Felhasználható részei: A drogot a nyári hajtások szolgáltatják amelyeket árnyékban szárítanak.
A növény hatóanyagai:
Kovasavat és származékait, ekvizetonin szaponint, szerves savakat, keserűanyagot, flavonoidokat, gyantát, zsírt tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Főzetét naponta többször fogyasztják vizelethajtó, vesetisztító hatása miatt, használják ízületi gyulladások kezelésére is. A növény könnyen összetéveszthető más nemzettségbeli fajokkal, amelyek gyógyászati értéke jelentéktelen sőt egyesek MÉRGEZŐEK!
Tea: 1 evőkanál szárított mezeizsurló-hajtást főzzünk fel 3 dl vízben 5 percig, majd hagyjuk állni kb. negyedóráig, és szűrjük le. A tea keserű ízű, de kiváló gyógyír húgyúti fertőzések kezelésénél.
Fürdő: Fürdővizünkhöz 3 maréknyi szárított mezeizsurló-hajtást adjunk. A fürdés maximum negyedóráig tartson. Vesemedence-gyulladás, vesehomok esetén alkalmazható.
Borogatás: Forraljunk fel 4-6 evőkanál szárított mezeizsurló-hajtást 1 liter vízben, lassú tűzön 30 percig főzzük, majd szűrjük le. A főzetbe mullpólyát mártsunk, és helyezzük a gyógyítani kívánt testrészre. Napi 2-3 borogatás ajánlott.
Fogyasztási javallat:
Főzetét 1 evőkanál drogot 1 csésze vízhez 5 percig főzve készítik.
Figyelmeztetés:
A MÉRGEZŐ mocsári zsurlótól a következőkben különbözik. Míg a mezei zsurlónak két szára képződik a mocsári zsurló csak egy szárat fejleszt. A mezei zsurló hajtásainak tapintása érdes, míg a mocsárié selymes. Kérjük a gyógynövényt kellő hozzáértés nélkül ne gyűjtse, ne használja!
Előfordulási helyek:
Nyirkos réteken vizek partján, árkok mentén, töltések mentén, homokos helyeken terem.
Száradási arány: 4 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: A zsurlók ősi növények, legtöbb fajuk már kihalt, a maiak rokonai a karbonkori őserdőt alkotó zsurlófáknak. Már i. sz. 50-ben Dioszkoridész is ismerte és alkalmazta a zsurlót vizelethajtó és vérzéscsillapító szerként. Epe- és májbántalmak elleni teakeverékek gyakori alkotórésze. A növény a benne lévő kovasav miatt kemény és érdes tapintású, ezért használták előszeretettel edények tisztítására, súrolására, aminek magyar nevét is köszönheti.
Virágzása:
Kora tavasszal virágzik.
Népies nevei: Bábaguzsaly, békaláb, békarokka, csikófark, farkfű, fentőfű, kannamosó

A mezei zsurló (Equisetum arvense) egy évelő növény, amelynek gyöktörzse van (rizóma); az északi féltekén honos.
Megjelenése
Gyöktörzse feketés, 2-3 méter hosszúságot is eléri, gömbölyded gumók fejlődhetnek ki rajta. Két hajtása van: ivaros és ivartalan. Az ivaros hajtás tavasszal (március-április) jelenik meg, 15–30 cm hosszú, 3–5 mm vastag. Nem elágazó szárú, világos barnás-vöröses színű. A szár tagolt, lándzsa alakú levelei harang alakú hüvelyekben 8-16-osával nőnek össze, hosszuk 2 cm. A hajtás csúcsán található a spóratermő kalász, melynek hossza 3 cm, átmérője 8 mm. A spóraérés után az ivaros hajtás eltűnik, helyét átveszi az ivartalan hajtás (május-június). Az ivartalan hajtás 20–50 cm magas, nóduszaiból több barázdált ág bontakozik ki, körkörösen. A nóduszt apró, 5–12 mm hosszú pikkelyszerű levelek veszik körül. Az internódiumok bordázottak.
Felhasználása
Begyűjtése májustól júliusig tart, szárát a talajtól 5–6 cm-re vágjuk le. A növény számos gyógyászatban felhasználható anyagot tartalmaz. Gazdag ásványi anyagokban – szilícium (10%), kálium és kalcium –, amelyek vízhajtó tulajdonságaiért felelősek. A kötőszövetek, polipok és vérzések kezelésére használják. Gyógyteáit vese-, húgyhólyag-, emésztőrendszeri és prosztatabetegségek kezelésére használják.

 

Martilapu (Tussilago farfara)

Latin neve: Tussilago farfara
A drog latin neve: Farfarae flos, floium
Német neve: Huflattich
Angol neve: Coltsfoot

“A légzőszervrendszer hasznos gyógynövénye”

Felhasználható részei:
A drogot a félig nyitott állapotban lévő kocsányok nélkül gyűjtött virágai ill. nyél nélküli levelei adják.
A növény hatóanyagai:
A virágdrog nyálkát, pirolidin vázas alkaloidákat, xantofillfestéket, cseranyagot, fitoszterineket, nyomokban illóolajat, a levéldrog nyálkát, keserűanyagot, cserzőanyagot, galluszsavat, inulint, palmatinsavat, paraffint, salétromsavat, cinksót tartalmaz.
A tea hatásai, felhasználása:
Forrázatát köhögéscsillapító, nyálkaoldó, köptető hatása miatt a légzőszervek hurutos megbetegedésiben használják. Külsőleg gyulladások, bőrfekélyek borogatására használják. Tea: Fél teáskanálnyi martilapulevelet 2 dl forrásban lévő vízzel leöntünk, majd negyedóra múlva leszűrjük. Fogyasztása légzőszervi betegségek esetén javallt.
Fogyasztási javallat: Forrázatát 1-2 kiskanál drogot 1 csésze vízhez adagolva készítik.
Figyelmeztetés:
Egymagában használata nem tanácsos, mivel alkaloida tartalma miatt májkárosító, sőt rákkeltő hatású lehet. Alkalmazása csak kis mennyiségben ajánlott, várandósság és szoptatás ideje alatt pedig kerüljük fogyasztását! Pirrolizidin alkaloid tartalma miatt kérjük ki orvosunk véleményét! A szaküzletben kapható martilapu levelet használjuk gyógyászati célokra.
Előfordulási helyek:
Eróziós, agyagos lejtőkön, kőkitermelések, agyagbányák körül, vizek mentén elsőnek jelenik meg a magasabb rendű növények közül.
Száradási arány:
6 kilogramm nyers áruból lesz 1 kilogramm száraz áru.
Érdekesség: A népi gyógyászatban az asztmás betegségben szenvedők a levelét pipába tömve füstölik görcsös köhögés ellen.
Virágzása: Március Áprilisban
Népies nevei: Szattyú, lókörömfű, édes-szamár-fehérhátú lapu, farkastalpfű, szamárköröm

A martilapu (Tussilago farfara) a őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye.
Élőhelye
A lúgos agyagos, kavicsos, törmelékes talajt kedveli. Vízpartok, nedves rétek, árokpartok évelő növénye. A hegyekben is előfordul.
Jellemzői
A tőlevelek szívesek, öblösen karélyosak a fonákukon molyhos szőrzettel. Virágzás ideje: márciustól májusig.
Alkalmazása
Belsőleg
A martilapu levél (farfarae folium) forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést.
Kis mennyiségben rákkeltő Pirrolizidin alkaloidot tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan. Terhesek, szoptatós anyák nem fogyaszthatják.
Külsőleg
Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható.
Martilapu ellenjavallat:
Terhes és szoptató nők, alkoholisták, májbetegek ne használják! Használata ellentmondásos, van, ahol alkalmazzák, másutt betiltották.
Martilapu a kultúrában
Népies nevei: Farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lóköröműfű, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu.
A martilapu latin neve Tussilago farfara körülbelül annyit jelent hogy “köhögést elűző”. A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják https://www.viagrapascherfr.com/viagra-femme-quebec/ az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is is ismerték, Hippokratész is javasolta.

Powered by WordPress | Harmony Theme