Latin neve:
Allium sativum
A drog latin neve:
Allii sativi bulbus
Német neve:
Knoblauch
Angol neve:
Garlic
Felhasználható részei:
A drogot a növény ősz elején betakarított hagymája szolgáltatja.
A növény hatóanyagai:
Illóolajat, alliint, allicint, A,C,D vitaminikat, kolint, enzimeket, cukrokat, tartalmaz.
A növény hatásai, felhasználása:
Bélféregűző, vérkoleszterinszint és vérnyomáscsökkentő, vérrög képződését és a vérlemezkék kicsapódását gátló, valamint antibiotikus hatása miatt igen elterjedten fogyasztják. Érelmeszesedés és szívinfarktus megelőzésére is igen hatásos.
Fogyasztási javallat:
A közönséges adag napi 2-3 cikkely. Teát a növényből nem készítenek.
Figyelmeztetés:
Az epebetegek igen érzékenyek az ízére, szagára, rendszeres fogyasztása alatt az izzadságnak kellemetlen szagot kölcsönöz.
Randevú előtt se fogyasszuk 
Előfordulási helyek:
Elő és Dél-Ázsiában honos, nálunk széleskörben termesztett konyhakerti fűszernövény.
Száradási arány:
Száraz hüvös helyen tartandó, tárolása alatt tömegének 10-20 % elveszti.
Egyéb:
Virágzása:
Július Augusztusban.
Népies nevei:
A fokhagyma (Allium sativum) gyógy-, és fűszernövény, melynek hagymagumója fogyasztható; felvágva erőteljes aromával (egyesek szerint illattal, mások szerint szaggal) rendelkezik. Népies neve „foghagyma” vagy „büdös hagyma”.
Története
Elő- és Dél-Ázsiában őshonos; különleges ízjavító hatása miatt az egész világon kedvelik. Egyes ókori népek varázserőt tulajdonítottak neki, Egyiptomban szent növényként tisztelték. A középkorban is gyógyító és tisztító erőt tulajdonítottak neki, gerezdjét amulettként hordták a nyakukban. A pestisdoktor madárfejszerű álarcának csőrrészébe (amin át az orvos belélegezte a levegőt) többek között fokhagymalevelet is tettek. Hazánkban a 15. században kezdték termeszteni.
Termesztése
Gerezdjeiről szaporítják; ősszel és tavasszal 20 x 10 cm-es sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon kiváltképp Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.
Tárolása
Ha a levele és szára elszárad, a gumókat szellős helyen utánszárítják, a rögöktől, gyökérzettől megtisztítják, füzérbe vagy koszorúba fonják, és szellős, száraz helyen (padlás), felfüggesztve tárolják.
Hatóanyagai
Illóolajakat (alliin, allicin), szénhidrátot, fehérjét, fontos ásványi anyagokat, C-vitamint tartalmaz. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja.
A modern orvostudomány igazolta emésztést elősegítő, bélfertőtlenítő, bélféregűző, vérnyomást csökkentő, epe- és májműködést elősegítő hatását.
Felhasználása
Fiatal növények
Felhasználják levesek, főzelékek, saláták, sültek, vadhúsok, szószok, kolbászáruk készítéséhez, de kedvelt a pirítós kenyér, vagy a lángosok ízesítéséhez is. A legtöbb húspác és húsfűszer-keverék már-már kötelező alkotóeleme, a curry egyik meghatározó ízanyaga. Gerezdenként, összezúzva vagy szárítva és porítva (például fokhagymasóként) egyaránt használják. A balkáni ételek legtöbbjéhez (ürüsült stb.) nélkülözhetetlen.
Francia különlegességek
A fokhagyma a francia konyha kiemelten fontos fűszere. Ezt nemcsak termesztett, illetve feldolgozott változatainak számán láthatjuk, de a tájjellegű szertartásokból és a sajátos, francia fokhagymaételekből is.
Észak-francia specialitás a tőzeggel füstölt fokhagyma,, az “Ail fumé d’Arleux” Ezt tavasszal ültetett rozé fokhagymából, július-augusztusban szüretelik. Szárítás után füstölik a helybéli lápokból vágott tőzegen. A téglából épített füstölőt rövidre vágott szalmával vagy válogatott fűrészporral takarják be, és a tőzeget tíz napig izzítják a fellógatott füzérek alatt. A tüzet nyolcóránként újraélesztik. Az így tartósított, barnára színeződött, füstös aromájú fokhagyma egész évben eláll.
küldés...